Egy állatmentő naplójából
---ó mondd! Te láttál már szemekből életet kihunyni????
Amiről soha senki nem beszél................én most mégis megteszem. Sírok. Amióta állatmentő vagyok csak sírok. Minden héten......hónapban temetek és sírok.
Ravatalra visszük azokat, akiket a társadalom eltaszít és mi megpróbáljuk megmenteni. .....vagy sikerül vagy nem. Állatkínzás, gyilkolás, eutanázia, baleset. A halálnem sokféle. Nem tudunk mindenkit megmenteni akkor sem ha szeretnénk. A folyamatos kudarc kicsinál...... de még is felállunk és tovább csináljuk. Mert vannak akiknek van jövő! De az elmúlással élni kegyetlen , és ezt mi választottuk. Mindenkivel együtt halunk meg mi is !
Amikor elköszönünk az eltaszítottaktól azt soha senki nem látja ............... azt, hogy olyankor mennyire esendőek vagyunk. ... és mennyire szeretnénk már egyedül lenni , hogy sírhassunk! Hogy feldolgozzuk valahogy , hogy megint vesztettünk és nem tudtunk segíteni! Hogy átgondoljuk az emlékképeket , melyeket elvesztett barátainkkal együtt éltünk át! Mert nekünk minden élet egyforma! MINDEGYIK! Erről soha senki nem beszél, pedig a munkánk része a halál is , az örökös fájdalom, búcsúzás és kudarc. Minél több életet mentesz , annál több halált látsz! Ez egy fontos szabály! Aki erre adja e fejét az kösse fel mindenét, amilye van, ha szereti az állatokat ! MERT HALÁL NÉLKÜL NINCS ÉLETMENTÉS!
Van olyan nap , hogy több kis szerencsétlent kísérünk át a túloldalra és csak egy valami van ami biztos......... az hogy te állsz ott egyedül , az érzéseiddel..........a könnyeidel amiket kínkeservesen próbálsz visszanyelni, mert nem vagy egyedül és látnak... és te nem akarod, hogy lássanak, nem akarod , hogy nézzenek és tudják, mennyire esendő vagy te is..........és ő senki másnak nem fontos már csak te vagy, aki elkíséred az utolsó útra...és megteszed...mert ha nem teszed meg és nem állsz ott mellette , nem tudsz aludni, nem nyugszik a lelked, mert nem tettél meg mindent , ami tőled telhetett volna. Egyedül halt meg! ......mert állatmentő vagy erre tetted fel az életed, és ezt senki nem veheti el tőled! Fáj..........nagyon fáj! Mindig nagyon fáj! Szenvedsz! Szenvedsz épp úgy , mint amikor elveszted egy szerettedet! Nem kevesebb , nem több amit érzel és túléljük, mert túl kell élnünk! Gondolsz mindenre, csak hogy eltereld a figyelmed, ameddig egyedül lehetsz! De ez sem segít , a könnyek a torkodat fojtogatják és a gyomrod összeszorul ....és nincs kedved már élni, mert eleged van, de úgy teszel mintha rendben lenne minden és menekülsz ............. menekülsz az emberek elől!!! Akiknek sokszor ezt köszönheted, hogy már te magad sem tudsz emberként élni! Nem lehet megszokni! A halál nem válogat!
Persze tudom... lesznek kommentek, hogy akkor miért csináljuk, mit nyávogunk itt! Ezt is tudjuk , ez a munkánk másik remek vele járója ... a megértetlenség... de ez sem számít!
Az számít csak, hogy értük élünk! Az számít csak, hogy ma is elvesztettünk valakit! Az számít csak , hogy tegnap is és múlt héten is elvesztettünk valakit , akikre csak mi emlékezünk! Akik miatt csak mi kínlódunk! Amiről soha senki nem tud, és amiről soha senki nem beszél, mert mi erősek vagyunk és megszokjuk! NEM SOSEM SZOKOD MEG ! Minden veszteség ugyan úgy fáj.... csak megtanulsz tovább menni vagy feladod!
Jelentem mindenkinek! Élek... még élek és akkor is tovább csinálom, ha a fejemben minden nap megfordul , hogy elég! Most befejezem, most abba hagyom, nem bírom tovább , elegem van! ...... egyedül születünk......... egyedül halunk meg...de haza kell mennem, mert otthon legalább 20 mentett kutya vár még rám ,akiknek én vagyok ez egyetlen esélye, reménye........... akiknek én jelentem a jövőt. HA FELADOM, AKKOR MÁR CSAK MÚLTUK LESZ!
Akinek tudtok még életünkben segíteni abban, hogy ne magában menjen el, annak segítsetek! Kiírom magamból ami fáj, hogy új erőre kapjak és tovább menjek és megtegyem azt amit más nem mer , nem akar vagy nem tud!
.......mert nekik mi magunk vagyunk a lélekdonor!
ÁLLATMENTŐ TÁRSAIM! MINDEN TISZTELETEM MINDENKINEK , AKI TÚLÉLI A TÚLÉLHETETLENT ÉS KÜZD TOVÁBB!
